Nézze meg a kutyakölyök hihetetlen fejlődését anyja méhében, és figyelje meg, mennyit változik élete első néhány hetében.
A kutyák vemhessége körülbelül 9 hétig tart, de ez idő alatt elképzelhetetlen átalakulás zajlik a magzatban.
Születés előtt
1–2. hét: Sejttől a magzatig
Hűha! Ma megtermékenyült a petesejt a petevezetékben, és megkezdhetem a nagy utazásomat. Majdani testvéreimmel együtt elindulunk a méh felé. Szépen elhelyezkedünk, hogy senki se legyen egyedül, és szorosan összesimulva beágyazódunk a puha méhfalba. 4 sejtem 64 sejtté osztódik, és hamarosan lesz fejem és gerincem is!
3–4. hét: Akkora, mint egy mogyoró!
A 19. napon még jobban beágyazódom a méhfalba. A negyedik héten növekedésnek indul a fejem, kifejlődnek a szemeim és az első csigolyáim. Most már nagyon gyorsan növekszem, csaknem megháromszoroztam a méretem. Mostanra már 15 mm-es vagyok.
Akkora, mint egy mogyoró! És kezdenek kifejlődni a szerveim. Ha anyukám gazdái szeretnének látni minket, az állatorvos ultrahang-készüléke segítségével megnézhetnek.
5–6 hét: Fiú vagyok!
Már van lábujjam, karmom és bajuszom is, szóval egyre jobban hasonlítok egy igazi kutyakölyökre. Tudok magamra vigyázni, mert már teljesen kifejlődtek a szerveim. Kialakul a bőrszínem. Anyukámnak most nem könnyű, mert sokat nőtt a súlya, és állandóan mocorgunk itt lent a kis úszómedencénkben. Ami a legizgalmasabb, most válunk fiúvá vagy lánnyá. Hogy én? Én fiú vagyok! Szerencsére kényelmes a helyem a méhben. Hat hét elteltével körülbelül 6 grammot nyomok, és 45 mm hosszú vagyok.
7-9 hét: Felkészülés a kinti életre
Anyukám gazdái most már nagyon jól látnak az ultrahangvizsgálaton, mert a csontvázam is kifejlődött. Sőt érezhetnek is, amikor rugdalózom. Anyukám hasa majdnem teljesen szőrtelen, hogy könnyen megtaláljam majd a tejforrást. Az utolsó hetek elég kemények lehetnek neki, de már majdnem kint vagyok! Minden energiámat arra fordítom, hogy nőjek, nőjek és még egy kicsit nőjek. Anya viszont egyre nehezebben ehet, annyi helyet foglalunk. Ilyenkor a koncentráltabb táplálék lehet a megoldás.
Az 57. naptól (a kilencedik hét elejétől) kezdve már biztonságosan kibújhatok, de inkább várni fogok a 60–63. napig. De jó lesz végre játszani!
Születés után
Újszülött kortól 2 hetes korig: Alvás és növekedés!
Nos akkor, helló világ! Egyelőre persze nem látok semmit. És nem is hallok. Az első egy-két hétben vakok, süketek és fogatlanok vagyunk, sőt a testhőmérsékletünket sem tudjuk szabályozni. A testvéreim és én az anyukánk és egymás testmelegétől függünk, ezért összebújunk egy nagy puha kupacban.
Az utóbbi hetekben nagyon elfoglalt a növekedés, így aztán az idő 90 százalékát alvással töltöm! Minden energiámat felhasználom a további növekedéshez – az első 10 napban megdupláztam a testsúlyomat!
Még nem tudom megtartani a saját súlyomat, de a mellső lábaim segítségével már egész jól odébb tudok kúszni.
2–4. hét: Látok! És hallok! És járok! És beszélek!
Életem második hetében rengeteg minden megváltozott. Kinyílt a fülem és a szemem, így teljesen másképp érzékelem a körülöttem levő világot. Anyukám pont olyan szép, amilyennek elképzeltem, és persze a bolyhos kis testvéreim is. Egyre többet beszélgetünk, vagyis csaholunk, vinnyogunk és ugatunk. És igen! A harmadik héten megtettem az első bizonytalan lépéseimet is!
Mi, kölykök, gyors testi és érzékszervi fejlődésen esünk át ebben az időszakban, elkezdünk játszani egymással, sőt szemtelenül belekóstolunk anyukánk táljába is. Már egy kicsit jobban vissza tudom tartani a dolgomat, és ha szükségét érzem, az alvóhelytől távolabb megyek.
4–12. hét: Ideje a barátkozásnak!
Azt mondják, a harmadik és a tizedik hét közötti időszak fontos a szocializáció szempontjából, és hogy az ilyenkor kialakuló kötődések életem végéig megmaradnak!
Anyukám teje apadni kezdett a negyedik héten, és most már sokkal több szilárd ételt eszem. Hathetes koromra kinő minden tejfogam, ami nagyon megkönnyíti az evést.
A hatodik és a nyolcadik hét közötti időszak azért fontos, mert ilyenkor tanulok meg családtagként elfogadni másokat. Amikor tízhetes kölyök leszek (állítólag erre valamikor a nyolcadik és 12. hét között kerül sor), egy kicsit félni kezdek az idegenektől, és nagyra értékelem, ha a gazdáim óvatosan kezelik a szocializáció kérdését.
A testvéreim és az anyukám társaságában mindenféle hasznos dolgot megtanulok: például azt, hogy harapni tilos, hogy hogyan kell értelmezni a kutyák között szokásos kommunikációt és reagálni rá, és hogy hol a helyem a kutyatársadalomban.
Most már tizenkét hetes kutyakölyök vagyok, és készen állok arra, hogy találkozzak akár új gazdáimmal, és elköltözzek a saját barátságos otthonomba! Nagyon izgalmas!
Egy kiskutya gazdája lett, és nem tudja, mi legyen a neve?